Valamilyen okból kifolyólag a legtöbb kismama úgy gondolja, hogy az éjszaka végig alvása egy elvárható teljesítmény a babától, mely annak bizonyítéka, hogy ki mennyire jó anya. Régebben kifejezett kultusza volt annak, hogy az éjszakai szoptatásról kényszerrel leszoktassák a babákat. A legfőbb módszer az volt, hogy a síró gyermekről nem szabad tudomást venni, mintha senki nem is hallaná, hogy sír. Elképesztő, hogy sok kismama ezt valóban megtette, és hitt benne, hogy a lehető legjobbat teszi gyermekének, pedig csupán a szükséges tápláléktól és a biztonságérzettől fosztotta meg a babát.

A csecsemő szervezete pontosan érzi, hogy mikor mennyi táplálékra van szüksége és egyáltalán nem veszi figyelembe a napszakokat. Amikor már ritkábban van szüksége evésre, akkor hamar rájön, hogy éjszaka legjobb aludni, de amíg ez a pillanat el nem érkezik, addig meg kell adni számára a lehetőséget, hogy akkor egyen, amikor szükségét érzi.

Előfordul, hogy a babának tényleg csak a biztonságérzet hiányzik, az sem ritka, hogy a sötétség félelmet kelt benne. Ezt a tényezőt se hanyagoljuk el, ráadásul sosem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy nem éhes.

Amikor az ismerőseink kérdezgetik, hogy átalussza-e már az éjszakát és kérkedni kezdenek, hogy bezzeg az ő gyerekük… nos, ez nem biztos, hogy igaz. Nem szabad a kismamának figyelembe venni ezeket a leértékelő véleményeket, lehetőség szerint ezektől az emberektől távol kellene tartaniuk magukat, hiszen bármivel kapcsolatban a későbbiek folyamán azt kaphatjuk az arcunkba, hogy bezzeg az ő gyerekük… Ez senkinek nem tesz jót. A kismama számára frusztrációt okoz, mely erősen kihat a tejelválasztásra. Ráadásul értelme sincs ezen mérgelődni.

Amikor a baba éjjel felsír, az első, amivel próbálkozunk a szoptatás legyen, mert a valószínűségi esélye, hogy éhes a baba igen magas. Ez egy természetes állapot, ne akarjuk mesterségesen szabályozni, adjuk meg a baba számára a legoptimálisabb körülményeket a fejlődésre.